Brad Templeton: Ne féljünk a változásoktól!

- Az informatikában szinte lehetetlen hosszú távú előrejelzéseket tenni. Ennek ellenére Gordon Moore törvénye már évtizedek óta érvényben van. Minek köszönhető ez? Gondos számítás, zseniális meglátás vagy éppen önbeteljesítő jóslat?
- Mindez együtt, de még ennél is több. Moore és Carver Mead a processzorok újabb és újabb generációinak fejlesztése során felfigyeltek egy trendre, és megértették, hogy miért is lehet ilyen előrejelzést tenni. Azt viszont senki nem sejtette akkoriban, hogy a törvény ilyen sokáig érvényes marad. Számtalanszor gondolták már, hogy most aztán már tényleg fizikailag is áttörhetetlen határhoz érkezett a processzorok fejlődése, de a mérnökök valahogy mindig találtak egy kiskaput vagy kerülőutat.
Van ennek egy másik további fontos eleme is: Moore, és nyomában az egész félvezetőipar gondoskodott arról, hogy a jóslat valóra váljon. Moore volt a főnök, így aztán lendületben tudta tartani a céget – de ehhez szüksége volt az ügyfelekre is. A vásárlók hajlandók voltak fizetni az új generációs processzorokért, de csak akkor, ha a teljesítmény látványosan nagyobb. Ki vett volna új számítógépet, ha az csak 10 százalékkal gyorsabb, mint az előző? Kiszámítható volt a kereslet, így aztán a processzorgyártók magabiztosan ruházhattak be új kutatólaborokba és gyártóüzemekbe, ahol mindezt valóra válthatták.

- Milyen hatást gyakorolt a Moore-törvény a számítógépes iparra? És itt nem a gyorsabb számítógépekre gondolok, hanem inkább a lélektani hatásokra. Hozott egyfajta kiszámíthatóságot, a „minden lehetséges” felszabadító érzését, biztosítékot, hogy mindenképpen meg fogunk tudni birkózni a jövőbeni kihívásokkal?
- Szerintem hosszú időbe telt, mire az emberek tényleg bízni kezdtek abban, hogy a trend sokáig folytatódni fog. Hosszú évekig mindenkiben megvolt a kétség, hogy nem csak egy anomáliáról van-e szó, és vajon mikor ér véget. Ezeket a kérdéseket egyébként még ma is felteszik. De akik hajlandóak voltak komoly tétekkel fogadni az előrejelzés sikerére, nagyon jól jártak. Olyan termékeket tervezhettek, amelyeknek az adott kor technológiai szintje mellett nem sok értelme volt, de pár évvel később – amikor már minden olcsóbb és gyorsabb volt – óriási sikert arattak. Akik viszont a Moore-törvény kudarcára fogadtak, vesztettek.

- Próbáltak más technológiai területeken (internetes sávszélesség, hálózati sebesség) is alkotni a Moore-törvényhez hasonló előrejelzéseket, de ezek nem futottak be akkora karriert, nem lettek olyan híresek és sikeresek. Mi ennek az oka?
- Számos területen tapasztaltunk exponenciális növekedést, ezért nem érzem egészen jogosnak a kérdést. Még egészen meglepő szegmensekben is jelentkezik ez, például a teljes elektromágneses spektrum sávszélességében, amit Cooper-törvény néven ismerünk. Egy másik fontos metrika, az utasítás/joule is a vártnál jobban nő, bár nem olyan mértékben, mint a Moore-törvény által érintett terület. De említhetném a géntérképek készítését: részben a processzorgyártás technológiájának köszönhetően még a Moore-törvény üteménél is sokkal gyorsabban esik az ára.

- Budapesten a diszruptív technológiákról is beszélni fog előadásában. Nem gondolja, hogy az informatikai ipar kicsit elkoptatta a kifejezést? Lassan minden új fejlesztés megkapja a diszruptív jelzőt. De eredeti értelme szerint mitől lesz disztruptív egy technológia?
- Valóban, ha egyszer egy kifejezést valami nagyszerű dologra alkalmaznak, akkor hirtelen mindenki nyakra-főre használni kezdi. De a diszruptív technológiáknak több megkülönböztető jegyük is van. Az egyik, hogy váratlanul tűnik fel, így bejelenteni sem igazán lehet. Egy diszruptív technológia mindemellett felrúgja a megelőző technológiai generáció játékszabályait. A régi generáció nagy játékosai őrültségnek tartják, ezért nem is tekintik fenyegetésnek. Igazából némelyikük észreveszi a fenyegetést, de mivel ez nem tudatosul a nagyvállalat minden szintjén, nem reagálnak rá.
Amikor a nagy játékosok nem tekintik fenyegetésnek az új technológiát, amikor fütyülnek rá, vagy azt hiszik, hogy az ügyfeleknek soha nem lesz rá igénye, voltaképpen időt adnak az újítóknak, hogy növekedjenek és sikeresek legyenek. És ha ez egyszer bekövetkezik, akkor már túl késő a régieknek.

- Számtalan diszruptív technológiát láthatunk: nanotechnológia, a dolgok internete, biotechnológia, elektromos és önvezető autók. Ön szerint melyik hozza a legnagyobb változást a legtöbb ember életébe?
- A nanotechnológia eddig lassan fejlődött, de az általa okozott változás lesz a legdrámaibb. Én egyébként eredeti értelmében használom a kifejezést: olyan apró, nanoméretű gépezetek létrehozását értem alatta, amelyek bármit megépíthetnek, ami atomokból építhető. Manapság ezt is nagyon sokan kiterjesztett értelmében használják, és bármilyen, nagyon finom struktúrából álló anyagra alkalmazzák. Nincs ezzel semmi baj, de a nanotechnológia eredetileg nem ezt jelentette.
Lelkes híve vagyok az önvezető autóknak is. Ezek körül elég nagy a felhajtás (de a pesszimizmus is!), de az biztos, hogy nagyon komoly változást fognak előidézni. Az egyik ezek közül, hogy még gyorsabban terjedhetnek majd az elektromos autók. Azok is érdekesek, de nem annyira, mint a robotautók.
A biotechnológia sem áll rosszul. Leginkább az a félelmünk lassítja le a fejlődését – valószínűleg eléggé érthető módon --, hogy közben valami veszélyes dolgot csinálunk. Ezzel együtt szinte biztos vagyok benne, hogy a biotechnológia révén képesek leszünk táplálni és talán üzemanyaggal is ellátni a világot, ráadásul egy csomó betegségnek a gyógymódját is megtaláljuk.

- Képesek lesznek az emberek egyenként, és a társadalom egésze elég gyorsan változni, hogy lépést tudjanak tartani a technológia fejlődésével?
- Nem lesz más választásuk. Még ha olyan magasra is csapna a tiltakozás bizonyos technológiákkal kapcsolatban, hogy lassítani vagy egyenesen feladni kellene a vele kapcsolatos kutatásokat, csak azt érnénk el vele, hogy más országokban születnek meg az eredmények, mi pedig lemaradunk. Az egyetlen járható út annak kiderítése, hogy miképp lehet a legtöbbet kihozni mindabból, ami történni fog.
Egyébként legalább 200 évre megy vissza az a félelem, hogy nem tudjuk követni a változásokat. Két évszázada minden néhány évben megjósolják, hogy a fejünkre szakad az ég, de még mindig nem tette meg. Mindig lehetnek jelei annak, hogy „de ez most tényleg más”, és figyelnünk is kell ezekre a jelekre. csak közben arról se feledkezzünk meg, mennyire rosszak vagyunk az ilyen jóslásokban.

- Említette már az önvezető autókat. Milyen messze vagyunk attól, hogy a mindennapi utcakép részévé váljanak?
- Ez nagymértékben függ attól, hol él az ember. A robotautókat készítő emberek számára kulcsfontosságú a biztonság, ezért csak olyan területeken engedik őket szabadjára, ahol tesztelték is őket. Vagyis bizonyos helyeken – például a Google főhadiszállása környékén – már ebben az évtizedben szolgálatba állhatnak. Máshol ez sokkal tovább fog tartani. Az is nyilvánvaló, hogy a fejlesztők először a „könnyű” utakat és városokat készítik fel az önvezető autókra, a nehezebb környékek csak ezután jönnek.
De ha egyszer a technológia bizonyítja életképességét, villámgyorsan megjelennek a gyors terjedését elősegítő befektetések. Nem kevesebbről van szó, mint a 7 ezer milliárd dolláros globális szárazföldi szállítmányozási iparág teljes átalakításáról. Özönleni fognak a befektetők.
Gondoljunk csak az okostelefonokra! Nyolc évvel ezelőtt senkinek nem volt iPhone-ja. Ma már a fejlett világban a lakosság túlnyomó többségének van valamilyen okostelefonja, és a fejlődő világ sincs nagyon lemaradva. A számítógépes technológia – és az önvezető autó inkább számítógépes, mint autóipari technológia – már csak ilyen.

- Melyek lesznek a robotautók azon hatásai az egyénre és a társadalomra, amelyekre ma még nem is nagyon gondolunk?
- Először mindenkinek a megmentett életek és az el nem vesztegetett idő jut az eszébe. De az önvezető, maguktól bárhova eljutó autók a járműipar és sok más iparág teljes gazdasági alapjait is felül fogják írni. A teljes olajipar és szállítmányozási ipar szabad préda lesz. Egy csomó helyen nem lesz szükség parkolóhelyekre. A „környék” jelentése, ami pedig az ingatlanszektor teljes értékelési rendszerét meghatározza, szintén meg fog változni. Csak gondoljunk bele, hogy a 20. században az autó mennyire átalakította városaink szerkezetét, és azt is, hogy hol és hogyan lakunk. Ez most újra végbemegy. Számos más iparág – biztosítás, bank, szállítmányozás, kiskereskedelem, gyógyszer, építőipar, oktatás, egyebek – is sokkal több szálon kötődik a közlekedéshez és a járművekhez, mint gondolnánk.