Tömegpiaci szemszögből talán a mobilitás fejlődése érzékelhető a legmarkánsabban. Egyrészről, hardver oldalról nézve egyre nagyobb tár- és számítási kapacitást, egyre kifinomultabb megjelenítő (output) készletet és egyre több és egyre jobban működő érzékelőt építenek ezekbe az eszközökbe. A gyártók részben üzleti modelljük segítségével, részben az alkalmazás-áruházaikkal alkalmazás-fejlesztői ökoszisztémát építettek ki maguk körül, ezzel is biztosítva, hogy a hardverbe kerülő új funkciók minél inkább ki legyenek használva. Másrészről a mobileszközök spektruma is folyamatosan szélesedik. Régebben volt a mobiltelefon és a tablet, később megjelent egy – méret szempontból – kettő közötti kategória, a fablet (phablet), majd a különböző hibridek. Újabban a gyártók utat nyitottak a hordható mobileszközök kategóriájának (óra, szemüveg, de a sor nyilván még folytatódik). Aztán ott vannak a különböző céleszközök, mint például a sporthoz vagy egészségügyi célra használt, mérő, tároló, majd (valamilyen felhőszolgáltatás révén) elemző eszközök.

Az eszközökön és képességeiken túl a mobilitás terjedésének van még egy nagyon fontos mozgatórugója, és ez már nem csak magukban az eszközökben keresendő. A rajtuk futó alkalmazások többsége ugyanis önmagában működésképtelen, folyamatosan információt kell cserélnie valamilyen, általában felhőben futó rendszerrel. Ehhez viszont megfelelő sávszélességre van szükség, és ennek fejlesztésében a mobilszolgáltatóknak jut nagyon fontos szerep (GPRS, EDGE, 3G, 4G).

Mindezek miatt egyre több ember használ, egyre kevésbé helyhez kötötten mobileszközöket.    

Az alkalmazás, a felhasználási esetek szempontjából azonban nem csak a „helyhez nem kötöttség” fontos, a mobileszközöknek, mint felhasználói termináloknak vagy még egy specialitásuk: folyamatosan be vannak kapcsolva, folyamatosan rendelkezésre állnak (always on). Egy olyan alkalmazással, amelyet felhasználói egy asztali gép vagy laptop segítségével vesznek igénybe, a felhasználók időszakos kapcsolatban állnak. Általában munkaidőben, amikor odaülnek a géphez, hogy dolgozzanak, egyébként a termináljuk ki van kapcsolva. A mobileszköz akkor is rendelkezésre áll, ha a felhasználója éppen nem „dolgozom státuszban” található, a háttérrendszer akkor is tud információt küldeni, ha éppen nem használják a mobileszközt (sms, push üzenetek). Ez új lehetőségeket hoz be a munkafolyamatokba, olyanokat, amelyeket a „hagyományos” kliens/szerver jellegű architektúrák nem tudtak.

A „mindenhol rendelkezésre állás”, az always on és a nagy sávszélességű kommunikáció olyan tulajdonságai a mobileszközöknek, amelyek hatalmas lökést adtak a közösségi terek terjedésének, felhasználási volumenük felduzzadásának. Az esemény aktualitása, frissessége olyan felhasználási eseteket eredményezett, amellyel többszörösére növekedett a forgalmuk. 
 
A vállalatok szempontjából a T-Systems Magyarország a mobilitás általános trendjein felül több fontos területtel is foglalkozik és egy átfogó képet nyújt a kommunikáció és a mobilitás területéről. Idén kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a Symposiumon szó essen a hálózati fejlesztésekről és azok relevanciájáról akár az általános üzleti és gyártási tevékenységek támogatásában akár a nagyvállalati Machine-to-Machine megoldások területén. Érdemes figyelmet szentelni a DMS (Digital Media Signage) és egyéb videó alapú kommunikáció térhódításának is, hiszen rengeteg munkát spórolhatunk meg velük és akár még az ügyfélélményt is javíthatják, ha megfelelően alkalmazzuk őket.